Gácsi Zsuzsanna

Gácsi Zsuzsanna

Melyik Waldorf-iskolában végeztél?

Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és AMI

Melyik évben?

2015

Milyen pozitív, vagy negatív élményeid, emlékeid vannak a Waldorf-iskoláról?  

Ami a pozitív emlékeket illeti, tizenkét év után szinte csak ilyen van. A rengeteg dráma, a gyakorlatok, ünnepek, az olimpia,az évesmunkák, az epochák mind-mind egyenként is hatalmas élményt nyújtanak, mind a mellett, hogy mozgalmas módon nevelnek és szinte észrevétlenül tanítanak. Az egyetlen negatív élmény talán az iskolával kapcsolatban, hogy rengeteg konfliktus vegyülhet az iskola életébe, egyáltalán nem a diák és tanár között, sokkal inkább a szülők részéről.

A Waldorf-iskola után hol tanultál tovább? Milyen szakon?

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem építészmérnöki szak

Mi vált előnyödre a Waldorf-iskolában megszerzett képességekből, tudásból a továbbtanulás, vagy a munkád során?  

Mivel még csak egy éve végeztem az iskolában, nem hiszem, hogy erről mindent le tudnék írni. Ha őszinte lehetek, nagyon nem is kedvelem ezt a kérdést, mert egyáltalán nem szeretek úgy tekinteni az iskolára, mintha csak képességeket és tudást kaptam volna ott. Mégis akad ilyen dolog, amit úgy gondolom, tudok hasznosítani. Például az, hogy könnyen áll ki az ember beszélni, hogy nyitottabb a csapatmunkára, színesebben lát egy adott problémát.

Származott-e hátrányod abból valaha, hogy Waldorf-iskolába jártál a továbbtanulás, vagy a munkád során? Ha igen, mi volt az?

A legszembetűnőbb problémám az első évben az egyetemen abból fakadt, hogy nagyon megijedtem, ha nem értettem valamit, és azt tapasztaltam, hogy társaim nincsenek ezzel így. Kis időbe telt, amíg megértettem, hogy itt a tanulás az nem olyan teljes megértés, mint a Waldorfban volt, nem is várják el ezt, hogy meg lehet bármit írni úgy, hogy a végén úgy érzed, közöd sem volt az egészhez. Emiatt nem is érdemes megijedni.

Van egy jó sztorid, aminek köze van ahhoz, hogy Waldorf-iskolába jártál?

A Waldorf iskolában egy idő után az ember megszokja, hogy az iskola keretein kívül van egy pár dolog, ami a többieknek érthetetlen, vagy szokatlan. Tavaly tavasszal elutaztunk két osztálytársammal Belgiumba, ahol a végzős Waldorfosoknak rendezték meg a Connect konferenciát. Számomra nagyon vicces volt azt tapasztalni, hogy bár Izraeltől kezdve Új-Zélandig mindenhonnan akadtak emberek, mégis borzasztóan otthonos volt az egész, mert például egyáltalán nem volt szokatlan, hogy valaki felmászott a fára, vagy tudott zsonglőrködni, és bár a brazilok euritmiája kicsit más volt, mint a miénk, mégis csak euritmia volt. Ugyanezt tapasztaltam az egyetemen az egyik évfolyamtársammal kapcsolatban, aki szintén Waldorf iskolába járt.