Jenes Boróka

Jenes Boróka
Melyik Waldorf-iskolában végeztél? Gödöllői Waldorf Általános Iskola és AMI
Melyik évben? 2004
Milyen pozitív, vagy negatív élményeid, emlékeid vannak a Waldorf-iskoláról? Hát igazából negatív nem sok, szerencsére. Pedig én még nagyon az elején jártam oda. Ma már egy kicsit elfogadóbbak az emberek a Waldorffal kapcsolatban. Azért időnként közölték velem, hogy biztos hülye vagyok, azért járok oda. Pedig csak egyedi kiadású voltam/vagyok. Viszont ha csak a szűk belső iskolás éveimet vesszük, csak pozitív emlékeim vannak. Egészen kis iskolás koromtól kezdve, mindig megkaptam azt a kicsit egyedibb bánásmódot, amire szükségem volt. Kicsit mindig lassabban haladtam mint a többiek. Mondjuk ez gimire megváltozott és már tudtam együtt haladni a többiekkel. De ez a tanáraimnak volt köszönhető, akik hagytak a saját tempómban haladni, ameddig csak lehetett. Nekem is, mint mindenkinek millió emléke van az iskolás éveiről, de most csak egyet szeretnék kiemelni, ami más, mint egy átlagos iskolásé. Ezek a nyári felújítási munkák lennének, amelyek számomra nagyon hasznosak voltak, mert így egy csomó olyan dolgot is megtudok csinálni, amit más esetleg nem. És ezeket a dolgokat ott tanultam meg. Amire még megtanítottak ezek az a nyarak, hogy igen is egy jó ügyért érdemes erőt venni magunkon és tovább és tovább csinálni. Kitartásra és állhatatosságra neveltek.
A Waldorf-iskola után hol tanultál tovább? Milyen szakon?  Madách Imre szakiskolában folytattam tanulmányaimat, ahol elvégeztem egy divat stílus tervező asszisztensi iskolát, aztán tanultam óvodai dajkának. És végül jártam a Műszaki Főiskolára könnyűipari mérnökasszisztens szakra, ahol ruhaipar szakirányon végeztem. Jelenleg spanyolul tanulok.
Mi vált előnyödre a Waldorf-iskolában megszerzett képességekből, tudásból a továbbtanulás, vagy a munkád során? A tovább tanulások alkalmával én se előnyét se hátrányát nem éreztem annak, hogy Waldorf Iskolába jártam. A munkám során már igen. Első munkahelyem egy családi vállalkozás volt, ipari kristályokat gyártottunk és a munka elég monoton volt. Hát ott előnyömre vált a már fentebb említett kitartás. A mostani munkahelyemre meg pont amiatt vettek fel, mert Waldorfba jártam. Ami érdekes, mert egy teljesen átlagos lakótelepi óvodában dolgozom, Kelenföldön. Megmondom őszintén a Waldorf lett volna az utolsó amire tippelek, hogy miért éppen engem választottak.
Származott-e hátrányod abból valaha, hogy Waldorf-iskolába jártál a továbbtanulás, vagy a munkád során? Ha igen, mi volt az? Én nem emlékszem olyasmire, hogy hátrány lett volna belőle. Ami hátrány volt az az én lustaságomból fakadt, nem abból, hogy ide vagy oda jártam.
Hol dolgozol? Mutasd be, hogy mivel foglalkozol! Mint már említettem, Kelenföldön egy óvodában dolgozom, mint textil karbantartó, amit légyegében véve ugyanazt csinálja, mint egy dajka csak vannak egyéb feladatai is, és nincs egy csoporthoz kötve. Feladataim közé tartozik az óvodában a használt terítők és törölközők mosása, vasalása, egyéb helyiségek takarítása, ételosztás, és a gyermekek és az óvónők mindennapi életének segítése. Nagyon szeretem ezt csinálni, mivel nagyon szeretem a gyerekeket. Mondjuk szeretnék tovább lépni ebből, ezért beadtam a jeletkezésemet, több pedagógusi szakra is, úgymint tanító, óvodapedagógus és kisgyermek és csecsemogondozó.
Van egy jó sztorid, aminek köze van ahhoz, hogy Waldorf-iskolába jártál? Igazából van egy jó sztorim. Az öcsém triatlonozik és egy darabig én is lejártam velük úszni. Jár vele a csapatba egy kislány,aki annyival felszabadultabb mint a többi gyerek, hogy az már feltűnő volt. Teltek múltak a hetek gondoltam, megkérdezem, hogy hova jár iskolába. De akkor örömmel újságolta nekem, hogy kapott egy ötöst matekból. Na mondom, csak magától ilyen. De aztán kicsit később kiderült, hogy ugyan nem Waldorfba, viszont Montessoriba jár. Érdekes nem, hogy ennyire látszott rajta, hogy nem egy átlagos iskolába jár, hanem olyanba, ahol hagyják olyannak lenni, amilyen. Egyébként sokszor Gödöllőn sétálgatva már messziről kiszúrom, hogy ki a Waldorfos, pedig, már olyan régen végeztem, hogy azok, akik akkor jártak, már mind végeztek. A barátnőm, aki ott tanít meg csak röhög rajtam, hogy honnan látom. De hát látszik, sokszor sokkal felszabadultabbak, mint hasonló korú társaik.