Krajczár Fruzsina

Krajczár Fruzsina
Melyik Waldorf-iskolában végeztél? Fóti Szabad Waldorf Óvoda, Általános Iskola, AMI és Gimnázium
Melyik évben? 2011
Milyen pozitív, vagy negatív élményeid, emlékeid vannak a Waldorf-iskoláról? Hú hát ez hosszú mese lenne, ha minden jót és rosszat is elmesélnék a Fóti Waldorfban szerzett élményeimből. 4. osztályban kerültem Fótra, mert elköltöztünk Óbudáról és mert nagyon rosszul ment a tanulás. Az első emlékem, hogy bent állok a 3-os tanteremben, ami teljesen üres, mert a csapat éppen tornaórán van. Szóval ott állok, a szüleim az osztályfőnökkel beszélgetnek valahol a suliban, én meg ténfergek a teremben és mindent megnézek. Pont az évszak asztalt nézegettem, egész pontosan a koppintót (amiről halvány lila gőzöm sem volt, hogy micsoda még akkor), amikor bejött egy szőke hajú lány és meglátva engem csak annyit mondott - Azt ne fogdosd! - majd kiszaladt a cuccal amiért érkezett. Most ő az egyik legjobb barátnőm. Attól kezdve, hogy elkezdtem a Waldorfban tanulni, sokkal jobb lett minden. Apukámmal nem kínoztuk egymást este a tanulással, jobb lett a hangulatom is. Persze ugyanúgy tanultunk de a mondókák, babzsákos játékok és a festések miatt sokkal jobban éreztem magam a tanteremben. Az osztályfőnököm elég kemény volt, meghúzta a határokat. Rengeteg helyen voltunk viszont kirándulni, sok mindent csináltunk együtt. Nem volt nehéz a beilleszkedés sem, nem lógattak a WC-be, mint a filmekben. Persze gyerekek voltunk mint és mint mindenki más a mi korunkban, csináltunk egymással gonoszabb dolgokat. Nagy divat volt például a kiközösítősdi. De ilyenek a gyerekek. Számomra a gimnázium volt a legjobb élmény. Az osztályfőnökünk mindent megtett, hogy a lehető legjobb mentort kapjuk meg és sikerült is elérnie ezt. Az az 5 év meghatározó volt az életemben. Nem kellett ugye sulit váltani mint mindenkinek, aki alsóból gimibe készül, ezért az osztály is együtt maradt. Addigra nagyon összekovácsolódtunk, imádtunk együtt lenni abban a nagy parkban. Sokak szerint különleges osztály voltunk és vagyunk is. Sokat "kísérleteztek" velünk, mert mi voltunk az első párhuzamos osztályok egyike Magyarországon - 9-ben a Váci Waldorfból jött át egy osztály hozzánk és nem olvasztottak össze minket, hanem két külön osztály lettünk. Meg persze ott volt a szólóest. 10-ben elutaztunk Bécsbe, az ottani Rudolf Steiner iskolába és megnéztük az őnáluk már tradícionális szólóestet, amit az ottani osztály csinált. A következő évben mi is csináltunk egyet, szintén elsőként Magyarországon. Egy életre szóló élmény volt 300 ember előtt énekelni totál egyedül, és bár én nagyon nagyon nagyon hamis voltam, mégis úgy emlékszem, hogy tótágast állt a világ aznap. :) Rengeteg olyan élményt kaptunk ebben az iskolában, ami mindig elkísér minket. Ott volt a Mezőgazdasági gyakorlat, a Földmérés, a Szociális gyakorlat, amikor 3 hetet kellett eltöltenünk egy szociálisan rászorulók között. Én egy Böjte Csaba által alapított árvaházban voltam Déván, és hihetetlen tapasztalat volt. 12-ben pedig az osztály a saját pénzén utazhat külföldre. Mi buszt béreltünk és Ausztrián keresztül Olaszországba mentünk. De ezek mellett az élmények mellett az iskola valahogy segített megtartani az egyedi énünket. Nem próbáltak ugyanolyanra nevelni bennünket. Lehet, hogy nem lettem éltanuló, de emberileg rengeteget fejlődtem és a kreativitásom is megmaradt. A ami napig folyamatosan azon gondolkozom, hogy hogy lehetne régi, sérült dolgokból szépet varázsolni, vagy egy bizonyos termékből egy teljesen mást készíteni. Az osztállyal család voltunk és bár mindenki azt mondta, hogy el fogunk szakadni, még most is a legjobb barátaim abból az időből vannak. Ők ismernek a legjobban.
A Waldorf-iskola után hol tanultál tovább? Milyen szakon?  OKJ-s képzésere mentem, szakács-cukrász-diétás szakács szakon. Utána pedig színésznek tanultam.
Mi vált előnyödre a Waldorf-iskolában megszerzett képességekből, tudásból a továbbtanulás, vagy a munkád során? A kommunikációs képességemet nagyrészt a Waldorf iskolának köszönhetem. Azt is, hogy mindenkivel el tudok beszélgetni. Tudok bánni az emberekkel és szeretek is. Kreatív vagyok, kedves és pozitív.
Származott-e hátrányod abból valaha, hogy Waldorf-iskolába jártál a továbbtanulás, vagy a munkád során? Ha igen, mi volt az? Éppen ellenkezőleg. Régen mindenkitől azt hallottam, hogy mindenki azt gondolja a Waldorfosokról, hogy buták, fogyatékosok. De soha nem féltem attól, hogy velem szemben is ezt hiszik majd, én szerettem oda járni és el is mondtam mindig. Miután végeztem, jelentkeztem egy munkára. Beküldtem az önéletrajzom és amikor behívtak az interjúra, nagyon jól elbeszélgettem az interjúztatóval. Pár nap múlva megkaptam az állást. Néhány hétre rá, megkérdeztem a főnökömtől, hogy miért hívtak be. Azt mondta több mint 800 önéletrajzot néztek végig, és az enyém még kimondottan jó sem volt kinézetre, viszont látta benne, hogy Waldorf iskola. Ezért behívott. A legjobb munkaerő lettem. :)
Hol dolgozol? Mutasd be, hogy mivel foglalkozol! Ez vicces, mert pont most mondtam fel az állásom másfél év után. Telefonos kapcsolattartó voltam egy Marketing tanácsadó cégnél, és nagyon jó volt egyébként. Első munkahelynek legalábbis. Nem is szerettek volna megválni tőlem, de nekem a fejem már fél éve külföldön volt. Sokat fejlődtem angolban és szeretném látni a világot amíg eldöntöm, hogy mivel akarok foglalkozni a jövőben. Jelentkeztem tehát egy külföldi állásra, és ennek következtében egy nap múlva utazom Ciprusra.
Van egy jó sztorid, aminek köze van ahhoz, hogy Waldorf-iskolába jártál? Most hirtelen ennyi jutott eszembe, amiket fent leírtam. Eddig csak pozitív diszkrimináció ért azért mert Waldorfos vagyok/voltam. Mindenkinek ajánlani tudom, mert embereket nevel, nem gépeket. Mindazonáltal, ha a gyerekből atomfizikust vagy orvost vagy elnököt, akar nevelni a szülő, akkor meggondolnám, hogy hova iratom. Nem mintha nem lenne pár kiemelkedő tanuló az osztályunkban, de itt nem a verseny a lényeg, a táska amit a gyerek nem bír el, hanem a zene, a kézművesség, az emberek, a mesék, és a tanulás.