Élet a Waldorf után- Részlet Bucsku Bálint diplomamunkájából

Bemutatkozás

A nevem Bucsku Bálint, a Fóti Szabad Waldorf Iskola 12. osztályos diákja vagyok és az ebben az évben levő un. diplomamunkám része volt, hogy végezzek egy kutatást, Waldorf Gimnáziumban végzett diákokkal és a beérkező adatok alapján mutassam be, hogy merre mennek tovább a gimnázium után. Ennek az egész dolognak a létrejötte onnan indult, hogy a Waldorf iskolákról gyakran gondolják, hogy gyengék és, hogy a gyerekek nem kapják meg ugyanazt a tudást, mint egy állami gimnáziumban. Nos, az én munkám célja pontosan ennek a dolognak a megcáfolása volt. Készítettem egy kérdőívet, amely a gimnázium utáni tanulmányokra vonatkozó kérdésekből állt össze, vagyis tulajdonképpen a kérdések a gimnázium utáni továbbtanulásra vagy bármilyen irányba való elindulásra vonatkoztak. A kérdőívre beérkezett válaszokat később elemeztem és diagramokat készítettem belőlük. Ennek az elemzésnek egy tömörített változatát tartalmazza a cikk is.

A táblázat alapján kapott adatok

A táblázatot 133 ember töltötte ki. Ezekből az emberekből a nagy része a fóti iskolában végzett. Én a fóti iskolába járok, ezért a volt fóti diákok körében sikerült a legnagyobb mértékben kiterjeszteni a táblázatot, más iskolákból is érkeztek válaszok, de Fót a beküldött adatok majdnem felét tette ki. A kérdőívet úgy készítettem el, hogy alig pár perc alatt ki lehessen tölteni. A válaszadók között, majdnem kétszer annyi nő volt, mint férfi. Talán ezért, mert a nők könnyebben szánnak időd, az ilyen jellegű pepecselős dolgokra. Ami az egyik legmeglepőbb eredményt hozta, hogy a válaszadók között igen magas volt azoknak a volt diákoknak a száma, aki a gimnázium után felsőoktatási intézményben tanult tovább. Persze azt is figyelembe kellet vennem, hogy a kérdőív nem csak arról szól, hogy a diákok milyen egyetemekre jutnak be, hanem arról is, hogy megtalálják-e azt az utat, amit keresnek, gondolok itt munkahelyre és egyéb célokra. Ezért készítettem kimutatást az OKJ-s és egyéb képzésekre kiterjedően is.  A válaszadóknak ugyan meg kellett adni azt is, hogy hol tanulnak most, vagy hol végeztek, sajnos a kérdőívnek nem volt arra vonatkozó kérdése, hogy mikor végzett az illető, így nem tudtuk megállapítani a végzett diákok korát. De abból, hogy a még most tanulók voltak többségben azokkal szemben, akik már végeztek, arra enged következtetni, hogy életkoruk 19-22 év közé tehető. A beérkezett válaszok alapján összegyűjtöttem, hogy a válaszadók, szám szerint mennyien járnak, az egyes felsőoktatási intézményekbe, és, hogy mely intézményekbe járnak a legtöbben. A külföldi egyetemeket összegeztem, de párat külön is kigyűjtöttem.

 

A Waldorf pedagógia egy diák szemével

A Waldorf oktatás az antropozófia három alapelvén alapul: szabadság, egyenlőség testvériség. Ez még ma is érezhető az iskolák szellemében, és működteti azokat. Ami nálunk Fóton szerintem a legjobban működik az nem más, mint a közösség. Lehet, hogy ez részben annak tudható be, hogy kevesen vagyunk a gimnáziumban, az egész gimnáziumi rész, egy folyosó, és nincsen egy évfolyamon belül, csak egy osztály. A légkör nagyon családias, és mindenki ismer mindenkit. Az különböző osztályokból a diákok között rengeteg barátság van, és a folyosó is mindig tele van a sok beszélgető diákkal, akik nem a termeikben ülve töltik végig a szüneteket, hanem a folyosón beszélgetnek, vagy csocsóznak. És se osztályokon belül, se iskolán belül nincsen az a széthúzás, vagy klikkesedés, mint mondjuk egy állami iskolában. Azért hasonlítok mindent az állami rendszerhez, mert én abban is tanultam egy ideig. A két rendszer ég, és föld, és az a helyzet, hogy a mérleg nem az állami iskolák felé dől. Szóval a másik dolog, ami nagyon jól működik, az a tanár-diák viszony. Nálunk a tanárok és a diákok magázzák egymást, megvan a kölcsönös tisztelet egymás iránt, bárki, bármit kérdezhet a tanártól, óra közben, vagy utána, de tanár és diák közötti viszony ettől még nem lesz baráti. Ami a legérdekesebb, hogy mikor jönnek hozzánk nyílt napra, gyakran kérdezik: „hogy lehet az, hogy nincs vasfegyelem az órákon, és azok mégis működnek?”. Na, ez az, amire én sem tudom a választ, egyszerűen valahogy a tanár, talán azzal, hogy nem tankönyvből tanít, hanem leadja az egész anyagot, mint egy egyetemen fenntartja a figyelmet. Minden év közben van valami éves projekt, amin év végéig dolgoznak a diákok, mivel az iskolánk alapfokú művészeti képzést is nyújt, ezek a projektek három esetben is egy színdarab formájában testesülnek meg. De ide tartozik a családfakutatás, és a diplomamunka is. A legfontosabb viszont az, hogy nálunk nem arra kíváncsiak a tanárok, hogy mit nem tudsz, hanem arra, amit tudsz. Persze ennek ellenére ugyan úgy meg kell tanulni minden 20 tantárgyat, mint bárhol máshol, csak itt a lexikális tudáson kívül emberileg is fejlődnek a diákok. Ehhez sokat tesz hozzá a 11. osztály év végén lévő szociális munka, ami az állami iskolákban az 50 óra „közösségi munka”, az nálunk 3 héten keresztül tart és szociális munkának hívják. Itt hátrányos helyzetű, vagy fogyatékkal élő emberekkel kell foglalkoznunk 3 héten keresztül és naplót vezetni róla. Erről a gyakorlatról általában minden diák egy kicsit más emberként tér vissza. Maga a tanítási rendszer meg abban tér el, hogy epochális rendszerben tanulunk, ami azt jelenti, hogy ha mondjuk, biológia epocha van, akkor három héten keresztül az un. főoktatásban (reggeli két órás egybefüggő órasáv) csak biológia van. Mikor vége van a három hétnek a leadott anyagból megírjuk a dolgozatot, persze epochától függetlenül a többi szakóránk, a főoktatás után, ugyan úgy meg van tartva, mint más iskolákban. Dióhéjban ennyit tudnék elmondani, de aki igazán szeretne ízelítőt kapni ebből a világból, az menjen el egy nyílt napra.